Zászlóvadászat 2/1
Már korán reggel fent voltam, lementem a parthoz és leültem sorozatot nézni, aztán felfüggesztettem, pont akkor, mikor Castiel valami erdőben mászkál és valaki ki akarja nyírni.
Ébredezni kezdtek az emberek, a diri meg összehívott mindenkit, így kénytelen-kelletlen visszamentem a házba, leraktam a laptopom és mentem végighallgatni azt, amit a tata mondani akar.
Mikor kiejtette a száján a zászlóvadászatot, már tudtam: vesztettünk.
A büfébe érve, mikor megnéztem a papírt, várható volt az összeállítása a csapatoknak, azonban, hogy a platinaszőke évfolyamtársunk is mellénk rakták, meglepett. Levágtam magam az elsősök és a barátaim mellé, majd a közelgő Taeminnek is intettem, hogy van még nálunk hely neki és a kölyöknek.
- Sziasztok! - ült le mellénk az avató, de a másik fiú csak állt és látszott rajta, hogy zavarban van.
Taemin vigyorgott, majd az ölébe rántotta a gyerkőcöt, aki csak még inkább zavarban volt. Már én nem bírtam azt a sok felszabadult érzelmet a levegőben, ami ráadásul még kínos is volt.
- Yifan vagyok, de hívj csak Krisnek. Taemin, te meg engedd el szerencsétlen gyereket, máskor éld ki az ölelkezési vágyaidat! - mosolyogtam a két fiúra ellenszenv nélkül. - Az őzike arcú, Han, az izompacsirta pedig Minseok vagy Xiumin. Az elsősöket pedig gondolom már valamennyire ismered. Viszont én éhen halok, mentem könyörögni noonanak, hogy adjon valami ehetőt, amibe nem raktunk hashajtót.
- Hozol nekünk is?
- Légyszi'?
- Ja, de valaki jöjjön segíteni. - álltam fel a helyemről, majd nyújtóztam egy óriásit, hogy az elgémberedett csontjaim újra képesek legyenek mozogni.
Amikor felállt az óriás, hogy megy kaját hozni és valaki menjen vele, akkor mindenki lapult. Senki nem akart vele menni. Túl lusták voltunk. Mondjuk én egyébként se mennék vele.
- Majd megy veled a kis elsősöd. Úgy is össze kell ismerkedni. Szóval itt a lehetőség - mondta Luhan.
- De én elég fáradt vagyok. Nem aludtam túl sokat - suttogtam el alig hallhatóan kifogásom.
- Jaj, ne izélj már. Inkább állj fel és menj -"utasított" drága barátom, aki mint mindig, most is kiállt mellettem...úgy ahogy.
- Ahj, oké - morogtam durcásan, azzal fel is álltam.
Elindultunk a konyhára. Persze az egész út csöndben telt. A nagy ismerkedés...és ezért kellett nekem jönnöm. Hajj, na mindegy.
Yifan elkérte a kaját ami még ehető, elvileg és el is indultunk vissza. Természetes csöndben.
- Na véégre itt a kaja - pattant fel Taemin.
- Jah, de sajnos nem kaptunk elég kaját, szóval valakiknek osztozni kell - mondtam.
- Oké majd én osztozok a kis elsősömmel- mosolygott az említettre, aki csak elvörösödött.
Jesszus minden végzős nyomul? Még jó, hogy rám nem, meg Chen-re se. Nem mintha zavarna, ha Chen-re nyomulna Xiumin, csak elvileg hetero.
- Oké akkor ezt meg is oldottuk. Együnk- állt fel Han és elvett egy kajatartó dobozt.
Mindenki követte a példáját és nekiláttunk az evésnek. Miután végeztünk elindultunk a tábor közepe fele, mert már gyülekezni kellett.
Nem mondanám, hogy teli hassal, de nem is éhesen hagytuk el az étkezőt. Mikor a diri kiosztotta, újra elmondta a játékszabályt, kiosztotta a színeket. Mi a pirosat kaptunk, mire csak káromkodni kezdtünk a fiúkkal. Viszont szerencsére még így sem a mienk a legrosszabb szín.
A lányok közül volt, aki fehéret, vagy világoskéket kapott. Mivel még csak tíz óra, volt és délben kezdünk, mindenki elkezdett a lakhelyük felé szállingózni, de mi maradtunk, amit a kicsik nem értettek.
- Le kéne ülnünk.
- De miért? - akadékoskodott Chen.
- Azért, drága barátom, mert nézz körül, két perc sem telt el, máris minden csapatból legalább egy ember hallgatja, ki hova fogja nagyjából tenni a zászlóikat. Viszont a nyílt terepen egyszerre hallunk mindent és semmit, míg ők semmit nem hallanak - válaszolt helyettem idegesen Han. Látszott rajta, hogy legszívesebben felgyújtaná az összes háromszög alakú tárgyat.
- Nyugi, Han, gondolkozzunk! Kell minimum egy pulcsi, szúnyog és kullancs irtó, víz, olyan kaja, aminek nincs túl feltűnő illata....
- Minek ennyi minden? És ha valakinek nincs ennyi mindene? - kötött bele amibe csak tudott Kai.
- Csönd! Hallgass egy kicsit és figyelj, igaza van Krisnek. Az erdő itt sokkal meredekebb és nincsenek róla jó emlékeink. - kelt a védelmemre Taemin. Suho mormogott valami "He?" félét, mire egyből válaszolni kellet.
- Amikor mi voltunk itt, akkor is egy csapatban voltunk és annyira szerencsétlenek voltak az avatóink elvesztették az összes zászlót és még egyet sem találtunk meg, szóval próbáljuk elkerülni azt, hogy ti is megtapasztaljátok azt a szégyent. - felet Xiumin, akit talán nálam is jobban megviselt az akkori szégyen.
- És ha nincs pulcsitok, tudunk adni, vagyis én tudok adni, kell? - néztem Myun-ra, aki bólintott. - Akkor gyere, meg kellene nézni, melyik az, ami kevésbé óriási rád! - segítettem fel, miután én is felálltam. - Oh, és telefont és olyan órát, aminek lehet hallani a kattogását, ne hozzatok, a telefont a kockák bemérik, az óra kattogását meg hallani fogják mások és megtalálják a zászlókat.
Elindultam Kris után a házikójuk felé. Mikor beléptem a házba majdnem orra estem mert szinte minden a földön volt. Hogy lehet itt ekkora rendetlenség? Jesszus, mint az állatok. Oké nálunk sincs akkora rend de itt még kaja is van a földön...
Keresett nekem egy pulcsit ami nehéz volt mert szinte mind nagyon lógott rajtam, de szerencsére találtunk egy elfogatható nagyságút.
Kimentünk és már hideg volt ezért behúztam a nyakam és úgy szippantottam egy nagyon. Nagyon jó illata van a pulcsijának. Egyfolytában csak nagyokat szippantok az illatból. Te jó ég most úgy viselkedek mint valami tini csaj aki megkapta élete szerelme egyik pulcsiját. Ő nem a szerelmem. Még csak barátok sem vagyunk. Nem szabadna jó illatúnak lennie a pulcsijának. Túl jó illata van. Míg vissza értünk a fiúkhoz egyfolytában a pulcsit szaglásztam, persze nem feltűnően. Remélem nem vette észre. A fiúk előtt abba hagytam, mert még észre veszi valamelyik és az nem lenne jó.
-Szóval most, hogy mindenki itt van elmondom, hogy hova kéne rakni a zászlókat. Mert nem sokára minket indítanak.-kezdte el mondani a tervet Taemin.- Úgy két kilométerre délre van egy meredekebb lejtő ahova nehéz lejutni. Annak az oldalára kéne rakni párat.
- És mi még is, hogy jussunk le? Mert az szinte már egy szakadék, olyan meredek, te lángész- kérdezte Xiu.
- Úgy gondoltam mivel elég sokan vagyunk és Kris elég hosszú ezért átkarolna az egyik kezével egy fát és láncot képezve a legutolsó beleszúrná a zászlót a földbe.
- Hát ez egy kicsit veszélyes, de oké.
- Oké. A piros csapat indulhat Délre, hogy letegyék a zászlóikat - kiáltotta az igazgató.
- Akkor indulás - mondta jókedvűen Taemin.
Szerintem egyedül Tae volt feldobva attól, hogy láncot kell alkotnunk, de senki nem szólt egy szót sem, nehogy még a végén visszaforduljon.
Már vagy tíz perce sétáltunk, mikor hirtelen megtorpant. Épp kérdeztem volna, miért állt meg, mikor tovább indult, így nem foglalkoztam a dologgal.
Mikor elértünk a "meredekebb lejtőt", láttam Han-on, hogy egy hajszál választja el attól, hogy ne ordítsa le a fejét, így inkább rámorrantam és intettem, hogy ne merje, mert mi nem jönnénk jól ki belőle.
- Kötelet nem hoztunk, ugye? - tettem fel a teljesen felesleges kérdést, mert várható volt, elfelejtettük, meg ki hozott volna? - Jó, akkor mivel álló lánchoz túl meredek, fekvőt kéne. Chen, fogom a bokád, az enyémet pedig Xiumin, amint bedugtad, kezdjetek el felhúzni, vagy zakózunk lefelé egy bazi nagyot. - mindenki bólogatott, de látszott Daen, hogy nem tetszik neki az ötlet túlságosan.
A lefelé menet még könnyű volt, könnyen megtalálta a helyét egy gyökér alatt és amennyire csak tudta, leföldezte és húzhattak is felfelé. Ahogy fölértünk, észrevettem, hogy az egyik fa tökéletes lenne a következőnek. Kivettem egyet a táskámból, majd a lábam megvetve ugortam fel a fára és átkarolva, lábalva azt, húzni kezdtem magam addig, amíg elég magasra nem értem ahhoz, hogy elérjek a madárfészekig, majd belecsavartam abba, s letörtem pár gallyat, hogy ne vigye el a szél. Amilyen gyorsan csak tudtam, lecsúsztam, de az alkarom így is felhorzsoltam és szomjas voltam.
- Tessék, víz - nyomta a kezembe Tae, én pedig a feléig kiittam. Még jó, hogy sokat hoztunk.
- Mehetünk.
Elindultunk lerakni a többi zászlót. A többi 28-nak is találtunk valami lehetetlen helyet, azután pedig elkezdtük keresni a többi csapat zászlóját.
- Találtam egyet! Egy rózsaszínt!-kiáltott fel boldogan Chen.-Szegény lányok megpróbálták eltüntetni, de nagyon feltűnő ez a szín.
- Ügyes vagy - dicsérte meg Xiu.
- Szerintem erre is lesznek-mondta Taemin.
- De arra már sűrűbb az erdő. Mi van ha eltévedünk? - aggódott Jongin.
- Jaj, ne aggód nem tévedünk el - nyugtatta Tae . -De ha mégis, akkor majd megvédelek - mosolygott rá.
- O-oké-jött zavarba a másik.
- Jaj, olyan cuki vagy. Legszívesebben felkapnálak és futnék veled egy kört - áradozott Tae miközben átölelte az említettet.
- Oké. Elég ebből a románcból. Menjetek szobára - nevetett Han.
- Hát... Oké - mosolygott perverzül Tae. Szegény Jongin pedig egyre vörösebb lett.
- Jó szerintem keressük tovább a zászlókat- mondta Xiu.
- Ja ez szerintem is jó ötlet - értettem egyet vele.
Nem szóltam semmit, csak utolsóként ballagtam a libasorban.
- Tae! - szóltam előre, de nem túl hangosan. - Megvan egy zöld - erre rögtön mellém lépett és arra nézett, amerre mutattam, de nem látta. Senki nem látta. - Édes istenem, nézzétek már meg jobban a bokrot!
- Miért nem te? - nézett rám értetlen tekintetével Sehun.
- Azért, okoska, mert allergiás vagyok az áfonyára és az ott, drága barátocskám, fekete áfonya. Úgyhogy én nem tudok még csak a közelébe se menni, mert már most viszket a karom. - mutattam fel a már viszketéstől piros kezemre. - Könyörgöm, nézzétek már meg... - néztem rájuk esetlenül, miközben örült módjára vakartam a kezem. Úgy kellett lefogni a két kezem, mire Suho visszaért a kezében a zászlóval.
- Fan, elhoztad a kenőcsöd? - nézett rám aggódó szemeivel Han. Olyan néha, mintha az anyám lenne, s baj csak az, hogy nem zavar.
- Igen, anyu, elhoztam.... Asszem... Basszus. - fehéredtem el, ahogy eszembe jutott, hogy az ágyon hagytam.
- Szerencséd van, én elhoztam. - vette elő a táskájából és bekente a kezeim. - Oké, menjünk, mert szerintem késésben vagyunk. - senki sem ellenkezett, így Minseokra támaszkodva indultam tovább, kicsit lassabban mentünk, míg már nem éreztem késztetést arra, hogy ne vakarjam szét magam.
Már nagyjából fél órája kerestük a többi zászlót, de csak 5 volt meg. Egyre beljebb mentünk az erdőben.
- Nem kéne visszafordulni Tae? - kérdezte Luhan - Mi van, ha eltévedünk?
- Nem tévedünk el. Pontosan tudom, hogy hol vagyunk és, hogy merre kell menni - mondta nyugodtan Tae.
- Ott látok egyet! - kiáltott fel boldogan Kai - Ott fenn a fán.
- Tényleg én is látom - mondtam boldogan - Ügyes vagy.
- Ki mászik fel érte?-kérdezte Sehun.
- Majd Suho-mondta Chen.
- Mi? Miért pont én?-háborodtam fel.
- Mert csak te tudsz fára mászni most, hogy Kris szétvakarta a kezét.
- Ja, oké - mondtam és odasétáltam a fa elé. Jesszus, nagyon magas. Hú, oké megtudom csinálni. Elkezdtem felmászni, miközben lentről biztattak.
- Oké már eléred. Jobbra van - mondta Kai.
- Megvan - mondtam és megfogtam. Elkezdtem lefele mászni. Már majdnem leértem, amikor ráléptem egy száraz ágra és leestem. Szerencsére valaki elkapott... és az a valaki Kris volt. Úgy fogott mintha a menyasszonya lennék, én meg átkaroltam, ami miatt az arcunk veszélyesen közel volt és csak bámultunk egymásra. Egyáltalán nem volt ciki...
- Oké. Ha végeztetek a romantikával mehetnénk tovább - nevetett fel Xiumin, mire csak elvörösödtem.
